- Elég! – hangzott zengő hangja, mely átverekedte magát a tömegen, s habár minden tekintetet magára vonzott, mintha holmi láthatatlan erő volna, Ann-t többé nem feszélyezte sem a csend, sem az az ezernyi szempár, amely mind őt fürkészte. Elég volt belőle. Egymástól csak egy árnyalat választja el, mégis oly különböző mindkettő. Mindkét férfi: a cinkelt kockás játékos, ki bár hamisan játszik, éneke mégis neki a legigazabb, s több kínt áll ki, mint bárki más, becsületes. Na és természetesen az igaz ember, aki olybá tűnik, hamar kiismerte a csaló trükkjeit, mégis hamisan szól dalának lantja. Énekelhet az bármilyen szépen is, a hamis embert sohasem múlhatja felül, pedig annak rekedtes a hangja, s alig szól, fájdalmát nem mutatva dob csupán, amely mind egy pillanat műve. Egy pillanaté, amely maga az örökkévalóság.

Figyelem! A fejezet még íródik! 

Vissza a főoldal-ra!
Tovább a 15. fejezet-re!
Vagy vissza a regényes részlegre!